VÁRVÖLGY SE
2010. megyei II. osztály

Sporttörténet

Magyarország legtöbb kistelepülésén, a környező falvakban, így Várvölgyön is, ahol sok fiatal és idősebb, a sportot szerető ember kielégítette mozgásigényét, a labdarúgást, mint a legnépszerűbb sportágat választották. Így 1970-71-ben összeállt egy 20-25 főből álló lelkes társaság, amely igényelte a rendszeres és versenyszerű sportolást. Korábban is volt egy-egy alkalommal (pl.:búcsú, szüreti mulatság délutánjain) barátságos mérkőzés, ahol remekül szórakozott játékos és néző egyaránt. Majd 1971 a keszthelyi járási bajnokságban elindult a sikerre és bosszúságra ítélt gárda. Nagyon jól küzdött és a siker jelentkezett előbb. Történt ugyanis, hogy kezdőként mindjárt bajnokként végzett a versengésben. Az 1972-73-as bajnokságot már a megyei II. osztályban folytathatta. Ami a bosszúságot okozta, az nem mindig vereség volt. Anyagi nehézségek, a játékosok elfoglaltsága, a faluból távozó fiatalok, mind-mind nehezítette a szereplést. A futballpálya minősége, a sportöltöző korszerűtlensége, az utaztatás bonyodalmai már túlnőtték a bosszúság fogalmát és szégyenfoltként viseltettek.

Az eredmények nem voltak rosszak, rangadó mérkőzéseket játszottuk, és Várvölgyön egyik csapat sem mehetett biztosra az ellenfelek közül. Veszprém megye sok települését megismerve bizony el kellett ismernünk, hogy nem 2 évvel vannak előbbre tőlünk anyagiakkal, struktúrában és szervezettségben. A lelkesedés alábbhagyott és sajnos visszaesett a csapat a járási bajnokságba. Ott olyan ellenfelekkel kerültünk szembe, akik időközben nagyon megerősödtek és ?a volt felsőbb osztályú csapat ellen még jobban akartak győzni. Számos jó mérkőzés és rendkívül lelkes szurkolótábor jellemezte akkor a várvölgyi arénát. A felújulás mindig elcsúszott valami bosszantó dolgon. Lassacskán úgy látszott, hogy vége lesz az egyetlen szakosztályra épülő sportegyesületnek. Mégis megmenekült a feloszlástól, jöttek az iskolát elvégző fiatalok, a leszerelt katonák és megmozdult valami, ami átsegítette a csapatot a szakadékon.

Több-kevesebb sikerrel 1983-ig vegetált az akkor már Zalához tartozó járási bajnokságban. Egyszer csak nem állt össze  sem a pénz, sem a vezetőség, sem a játékosok. Nem neveztek, nem indítottak csapatot, sem a bajnokságban, sem az MNK versengéseiben. Következett egy űr és fekete folt, amikor a pályát benőtte a gaz, a öltöző épülete enyészetnek indult, a volt szerelések a patakban és a nádasban hevertek. Hét évet kellett várni, ami időben hatalmas lemaradás volt a környékbeli falvakhoz képest. Hiszen ők ez idő alatt az átszervezett bajnokságban állandóan versenyeztek és fejlődtek létesítményekkel is. Majd következett 1991 tavasza, amikor újból csírázott a mag. A jelenlegi csapatot alkotó megszállott emberek, akik eddig más csapatokban játszottak, megfertőzték a fogékony társaikat és igényelték, hogy itthon együtt, rendszeresen, szervezetten játsszanak.

 1991. július 18-án megalakult a Várvölgy SE és benevezett az ősszel induló Keszthely városkörnyék bajnokságba. Az első bajnoki évben a kilenc induló csapat közül a 4. helyen végzett. Ez az eredmény többet jelentett mindenkinek, mint amit a helyezés kifejez. Hiszen itt nem a sikerek jöttek először, hanem a csapat működéséhez feltétlen szükséges tényezők hiánya miatti bosszúság. A problémák lassan megoldódtak, egy kicsit szívügye lett mindenkinek a csapat. Csupa nagy betűvel kell írnom, hiszen ennyire egységes és egyet akaró társaság régen nem volt Várvölgyön.
 Az 1992-93-as szezonban az összevont Keszthely-Zalaszentgrót városkörnyék bajnokságban az induló 17 csapat közül az őszi idény végén a 6. helyezett volt a gárda. Ez még nem siker, hiszen többre képes csapat van Várvölgyön. Rendkívüli megterhelést jelent a sok mérkőzés, a nagyobb távolság és a szigorúbb versenykiírás. A bajnokság indulásakor az 1-6. helyet tűztük ki célul. Nagyon nehéz meccsek vannak még vissza, de versenyben vagyunk a harmadik helyért, ami el is érhető. Azt gondolom, ezek a srácok és ez a falu megérdemli ezt a sikernek tudható helyezést. Nagyon szorosan hozzátartozik a jelenhez, mint ahogy a múltban is fontos szerepe volt: a szurkolóknak. Csodálatos dolog azt látni mérkőzésenként, úgy itthon és idegenben, hogy a várvölgyiek vannak többen. Igaz a mondás, hogy a 12. játékos a szurkolótábor.

Kényes témát hozok most elő, hiszen egy csapatnak óriási pluszt tud adni, ha bíztatják. Viszont meg is tudja zavarni akkor, amikor korholják és személyeskednek a játékosokkal. A várvölgyi csapatra és szurkolókra nem jellemző a sportszerűtlen viselkedés. Bátran merem állítani ezt, hiszen a csapat megítélése a játékvezetők körében nagyon dicséretes. Ezek a fiatalok a saját szórakoztatásukra és mások szórakoztatására játszanak, minden anyagi juttatás nélkül. Bárhol szerepelnek, mindig győzelemért küzdenek. Vidéken is a falut. Várvölgyet képviselik a szurkolókkal együtt. Fontos dolognak tartom azt a jelenben ez a kép, ami az elmúlt változzék meg! Így tudunk csak fellépni ellenfélként - és nem ellenségként - itthon és vidéken.

Andor Béla - Zsid Kalendárium