VÁRVÖLGY SE
2010. megyei II. osztály

  In Memoriam Cserép Jenő

    Várvölgy 2008. július 26., az első Cserép Jenő emlékkupa. A sokadik Zsid-kupa átnevezése. Kedves gondolat a szervezőktől, méltó a névadó múltjához, emlékének megőrzéséhez. Cserép Jenő nevével nem csak a már róla elnevezett torna hozható össze, hanem a teljes foci közelmúlt és jelen, ami a várvölgyi futballcsapatokat jellemezte.

    Friss kép előttem, amikor úgy 35 évvel ezelőtt a futball-pályán megismerkedtünk és mindjárt tegezhettem. Az első igazi sikert vezérletével és két góljával érte el a Várvölgy, amikor a pályaavató mérkőzésen legyőzte a Keszthelyi Haladást.

    A frissen szerveződött csapat megnyerte a járási bajnokságot és felkerült a megyei II. osztályba. Rendkívül jó labdarúgó volt, valamennyi játékos példaképe.

 

   

    A várvölgyi futball újravirágzásában is bőven szerepe volt, hiszen lelkesedésével és társai lelkesítésével minden mozgathatót megmozgatott. Személyes közreműködésével és a két idősebb fiúgyermek csapatba állításával nagyon jó társaságot hozott össze. Magam is személyes kérésére vállaltam szerepet. Talán a legjobb csapata volt abban az időben Várvölgynek. Tudom, most sincs rossz. 

     Az öregfiúk csapatának megszervezése is hozzá köthető. A közeli városokban nem zajlott úgy teremtorna, ahol nem jelent volna meg szurkolóként, szülőként vagy csak egyszerűen futballimádóként. Utolsó személyes találkozásunk is hasonló helyen, Hévízen, a Tavirózsa Kupán volt. Már valamit érezhetett, mert nagyon szótlan és rosszkedvű volt. Bár lehet, hogy azért, mert a Ziegler Nyomda kiesett. Nem tudhatjuk már meg.

 

 

     Temetésén ezer ember. A családon és a rokonokon kívül rengeteg tisztelője. Koszorúk és csokrok hegye. Hideg szél, elcsukló kántor és könnyeivel küszködő gyászolók. Igen kimondható, hogy a falu legismertebb és leghíresebb emberét temettük. Eszembe jutott: amikor fiatal srácként megismertem, örömömben sírni tudtam volna. Most, amikor a koporsója előtt búcsúzásul fejet hajtottam, fájdalmam sírtam...   

   Biztos vagyok benne, hogy új hazájában már szervezi a futballcsapatát. Csak halkan merem súgni, hogy a volt kapusunk már vele van.

Kedves Barátom! Nem voltunk sokan az első emléktornádon, de akik itt voltunk, Rád és Rólad emlékeztünk. Nyugodjál békében...

 

Andor Béla